Szanszkrit kisszótár

Ábhásza

„előragyogás”; megjelenés; kisugárzás, megnyilvánulás, teremtés [mint folyamat], hasonlóság; önző vágy motiválta viselkedés
Abháva
nem-lét; hiány; nem-létező; semmi
Abhaja
félelemnélküliség, félelemtől való mentesség; félelem nélkül
1. A félelemnélküliség isteni erénye olyan rendíthetetlen tudatállapotot jelent, amelyben az embert nem tántorítják el a félelem szülte belső és külső ellenségek.
Abhéda
különbségektől való mentesség, különbségnélküliség; nem-kettősség
Abhimána
önteltség; kötődés; én-érzet; önzés; büszkeség
Abhinivésa
élni akarás; heves vágy; az Önvalónak a testtel, vagy a tudattal való téves azonosítása
1. A jóga iskolája szerint a szenvedést kiváltó tényezők (klésa) öt típusának egyike. Az élethez való ösztönös ragaszkodás, és halálfélelem. A nem- tudásban (avidjá) gyökerezik.
Abhúta
nem-létező; meg nem született (az a = „nem, nélkül” + a bhú igető = „lenni, létezni”-ből)
Abhjásza
folyamatos igyekezet; állandó gyakorlás; ismétlés; gyakorlat; erőfeszítés
Ácsárja
házitanító; tanító; szellemi vezető; szerzetes-tudós; mester
Acsintja
elképzelhetetlen; felfoghatatlan
1. Az Istenit jelölő megnevezés, mert úgy tartják, hogy a tudat képtelen a Szavakkal Ki Nem Fejezhető megismerésére.
Acsit
érzéketlen; tehetetlen; nem-tudatos; anyag; élettelen, érzékelhető tárgy
Adarsana
nem-tudatosság; a megkülönböztetés képességének hiánya
Adharma
vétek; igazságtalanság; a szükséges kötelességek elvégzésének elmulasztása; a nyugalom közege
1. A szót általában igazságtalan tettek, vagy törvénytelenség megjelölésére használják. Az efféle viselkedés az erény vagy az igazságosság hiányából fakad.
Ádhibhautika
élettelen tárgyaktól [eredő]; elemektől [eredő]; testi; kívülről jövő
1. A szánkhja szerint a fájdalom három típusának egyike. Ezek a más emberek, vadállatok, madarak, és élettelen tárgyak által előidézett külső, természetes hatásokból fakadó fájdalmak.
Ádhidaivika
kozmikus; természetfeletti; isteni; mennyei; istenségekkel kapcsolatos
1. A szánkhja szerint a fájdalom három típusának egyike. Olyan csapások, amelyeket külső természetfeletti erők, úgy, mint szellemek, démonok, szellemek, etc. mérnek az emberre.
Adhikárin
alkalmas személy; megszabadulásra törekvő minősített jelölt; szellemi jelölt
Adhjátma
személyes; egyéni; a legmagasabb rendű Önvalóhoz tartozó; legmagasabb rendű; szellemi; az önvalóhoz hozzátartozó, annak velejárója
Adhjátmika
belső; lényegi; szellemi; „az Önvalóhoz hozzátartozó”
1. A szánkhja szerint a fájdalom három típusának egyike. Ezeket a szenvedéseket a belső, testi és mentális hatások, például az epésség, vagy egykedvűség; vagy vágy, düh etc. jelenléte vált ki. Belülről, a test betegségéből, vagy a tudat kielégítetlen vágyaiból fakadnak.
Ádi
első; eredet; kezdet; eredeti
Áditi
végtelen; a határtalan; „Nagy Anya”
Áditja
a Nap; a Napisten
Advaita
nem-kettősség; nem-kettős; „nem-kettő”
Ágama
szentírás; ami a hagyományból az utókorra maradt; hitelesnek tartott irodalom; forrás; kezdet; „ami az utókorra maradt”
1. Isteni kinyilatkoztatáson alapuló szentírások, amelyeket a tanítók évezredeken keresztül adtak tovább a tanulóknak. A bölcs az olyan írást tekinti ágamának, mely a teremtést, a pusztulást, az istenségek imádásának módját, a mantrák ismétlését, a beteljesedést, a hatféle kívánalomnak való megfelelés eszközeit, a meditáció típusait, és a jóga négy útját írja le.
Ágámi
eljövendő karma
Agni
tűz; védikus isten
Agnihótra
„tűzáldozat”; védikus tűzáldozat
Aham
„én”; „én-tudat”; az ego hangja”; az egyéni lélek; ön-tudatosság; „én”-tudatosság; a tiszta belső Önvaló
1. Azt mondják, kétféle „én” létezik: az alacsonyabb rendű én vagy önző individuum és Magasabb rendű én vagy a tiszta (suddha) Önvaló.
Aham-brahmászmi
„Én vagyok az Abszolút (Brahman)”
1. Az Upanisadok bölcsességét közvetítő Nagy Mondás (mahávákja), amely a Jadzsur Véda Brihadáranjaka Upanisadjában fordul elő
Ahankára
„én”-ség; önzés; az individualitás fogalma szó szerint =„az „én”-képző”
Ahimszá
nem-ártás; erőszakmentesség
Agjá csakra
a parancs lótusza; „parancskerék”
1. A gerincoszlop mentén elhelyezkedő finom-anyagi energiaközpontok egyike. A két szemöldök közt található szellemi központ.
Agjána
nem-tudás; tudatlanság
Akáma
vágynélküli; szenvedélymentes
Ákása
„nem látható”; éter; űr; belső ég; égbolt; tér; a tér bármely formája: fizikai, mentális, intellektuális, szellemi
1. Tér, az öt fizikai elem legkifinomultabb formája, ez szolgál alapul a másik négy elemnek, és rendelkezik a mindent-áthatás attribútumával. A tér bármely típusát jelölheti, legyen az fizikai, mentális, intellektuális, és/vagy szellemi.
Akhanda
feloszthatatlan, részekre nem osztható; felosztatlan
Aksara
maradandó; elpusztíthatatlan; változhatatlan; halhatatlan
Amrita
„nem halál” ; halhatatlan; halhatatlanság; isteni nektár; az isteni gyönyör leve; ambrózia; misztikus elragadtatás
Anáhata
a szív; a szívközpont; a belső isteni dallam;
Ánanda
mennyei elragadtatás; boldogság;
Ánandamaja-kósa
az elragadtatás burka
1. Az önvalót fedő öt burok közül a legbelső.
Ananta
végtelen”; vég nélküli; a kígyó neve, amelyen Visnu nyugszik
Anartha
szenvedő; gonosz; ártalmas
Aniruddha
szabad; akadálymentes; akadálytalan;
Anydzsali
egy maroknyi (virág, etc); a tenyérrel - mint az üdvözlésnél - egymás felé fordított két kézfej
Annamaja-kósa
„a táplálék-burok”
1. Az egyéni lelket takaró legkülső burok. Táplálékból áll, nevezik fizikai vagy durva-anyagi testnek is.
Antah-karana
a „belső szerv”; belső érzék; belső eszköz; „belső okok”
Antara
belső; bel-; belül
Antaranga-szádhana
a megszabadulást elősegítő legközelebbi közvetlen segítség
1. A rádzsa-jógában az astánga-jóga utolsó három tagja; i.e. a belső szellemi gyakorlatokként ismert elmélkedés, meditáció, és egység (dháraná, dhjána és szamádhi).
Antarjámin
belső lakó; belső vezető; belső uralkodó; az istenség belső szikrája; a „szemtanú”, aki ott lakozik minden élőlényben
Anu
„atom”; atomi; elemi részecske; az, amit nem lehet tovább osztani; egyéni létező
Anubháva
az, ami kifejez valamely érzést
1. Az indiai esztétika szerint az elragadtatás (rasza) esszenciája ható okának tartott három tényező egyike. Egy érzelem hatása vagy megnyilvánulása. Az összes – valamely érzelmet kísérő – testi változás ide tartozik.
Ap (ápah)
Víz
1. Az öt elem egyike. Van színe, íze, és tapintása.
Apána
„lefelé vivő lélegzet”; ihletett lélegzet; kilégzés; belégzés; emésztő energia 1. A lélegzet vagy éltető levegő (prána) öt típusának egyike. Lefelé haladó energia, ez szabályozza az altestet és a salakanyagoknak a testből való kiválasztását. Az éltető lélegzet, amely minden salakanyagot eltávolít az emberi szervezetből.
Apara
-alacsonyabb szintű; alacsonyabb szintű tudás
1. Az Upanisadokban az érzékelhető világra vonatkozó tudás megjelölésére alkalmazott terminus.
Aparigraha
nem-birtoklás; nem-mohó; nem-vágyó; nem pénzsóvár; A jóga iskolájában a „fékezések” (jama) egyike.
Aparóksa
azonnali; közvetlen
Aparóksa-gjána
közvetlen intuíció; „Brahman-tudás”; azonnali felismerés
Arcsá
imádat; imádás; képmás; szentkép, szobor
Arcsanam
az isteni valamely képmásának vagy ábrázolásának imádata
Ardhanárísvara
„félig-nő Úr”; az Úr androgin alakja
1. Siva félig férfi, félig nő alakja. Siva e formájának jobb oldala férfi, bal oldala nő. Az idá és pingalá egyesülését, az ellentétek meghaladását jelképezi.
Árdzsava
egyenesség; őszinteség; becsületesség
1. Patandzsáli jóga rendszerében az öt „fékezés” (jama) egyike.
Ardzsuna
fényes; fehér; tiszta
1. Az öt Pándava fivér közül a harmadik – híres harcos, a Mahábhárata című indiai eposz egyik hőse. Krisna Ardzsunának adta át a Bhagavad Gítá tudását.
Artha
Vagyon; egy szó jelentése; tárgy; dolog; cél; célkitűzés
Arúpa
forma nélküli, alaktalan
Árja
a nemes; hűséges; megbízható
Aszampragjáta
szamádhi
a szamádhinak egy olyan szintje, ahol az ember semmiféle tárgynak nincsen tudatában; tudatosság feletti egység[élmény].
1. Ezen a szinten a tudat megszűnik működni.
Ászana
testhelyzet; ülés 1. Szilárd, az elragadtatást segítő testhelyzet. A rádzsa-jóga nyolc tagjának egyike.
Aszat
„nem-létező”; nem-lét; hamis; a változás világa; megnyilvánulatlan
Aszmitá
önzés; összpontosított állapot; tisztátalanság; „én-vagyok-ság”
1. A tudatot érintő ötféle szenvedés egyike. Ez az önvalónak a tudat-test komplexummal való téves azonosítása.
Ásrama
pihenőhely; életszakasz; szint; remetelak; „az erőfeszítés helyszíne”, vagy „a nem- vándorlás (helyszíne)”; „(világiasság okozta) fáradtságot megszüntető hely”
Astánga-jóga
a nyolctagú jóga
Asztéja
Nem-lopás
1. A jóga iskolájának egyik fékezése (jama). Nem csupán azt jelenti, hogy nem tulajdonítunk el olyasvalamit, ami nem a miénk, hanem azt is, hogy nem is sóvárgunk más tulajdona után, még gondolatban sem.
Asuddha
tisztátalan; helytelen
Aszura
démon; azok, akik örömüket lelik a testi életben; az istenek hagyományos ellenségei
Asvamédha
„lóáldozat” 1. A védikus időkben egy király által végrehajtott, a királyi hatalmának megerősítését és kiterjesztését célzó szertartás vagy rituálé.
Athátó brahma-dzsigjászá
most [következik] tehát a Valóság (Brahman) valódi természetének megvizsgálása
1. A Brahma-szútra első aforizmája
Átmabháva
az Önvaló természete
Átman
átma – „lélegzet” vagy; a belső Önvaló
Átmaniksépa
az ember teljes alázatossággal átadja magát Istennek
Átma-nivédana
gondolat, szó, és tett felajánlása Istennek
Avadhi
természetfeletti érzékelés; transzcendentális tudás; látnoki képesség; határ, korlát
Avadhúta
„levet, ledob”; szellemi bölcs
1. Aszkéta, különösen megvilágosodott ember, aki minden világi kötődésről és kapcsolatról lemondott már, a test-tudatosságon túli állapotban él, viselkedését nem kötik a hétköznapi társadalmi szokások.
Avaszthá-traja-vicsára
a tapasztalás három állapotának tanulmányozása
Avatára
„isteni alászállás”; Isten érzékelhető formában való alászállása a világba
Avidjá
nem-tudás; tudatlanság
Avjakta
meg nem nyilvánuló
1. Az őseredeti Természetre (prakriti) utaló szánkhja terminus.
Avjaja
örök; elpusztíthatatlan
Ajam-átmá brahma
„ez az Önvaló az Abszolút (Brahman)”
1. Az Atharva Véda Mándúkja Upanisadjában előforduló Nagy Mondás (mahá-vákja).
Bahiranga-szádhana
a szellemi gyakorlatok közvetett segítsége; „külső-tag gyakorlatok”; A jóga rendszer az astánga-jóga első öt tagját nevezi külső szellemi gyakorlatoknak. Ezek: „fékezések”, „önfegyelmezések”, testhelyzetek, légzéstechnikák, és az érzékeknek az érzékelhető tárgyaktól való visszavonása (jama, nijama, ászana, pránájáma, pratjáhára).
Bala
erő; hatalom; energia; képesség
Bandha
„zár”; kötél; kötelék; ellenőrzés; elhatározás; A hatha-jógában gyakorlatok egy osztálya, mely, ha a pránájámával (légzőgyakorlatokkal) együtt gyakorolják, akkor a prána és az apána (be- és kiáramló lélegzet) egyesítését segíti elő. Ugyanakkor az „elzárások” (mudrá) gyakorlásakor is segít a testben tartani az éltető lélegzetet (prána).
Bhagavad Gítá
„Isten éneke”
1. A hinduizmus egyik - a Mahábhárata részét képező - alapvető jelentőségű szentírása, amelyben Krisna a Kuruksétrán feltárja Ardzsuna előtt Isten, a világegyetem, és az Önvaló természetét, a jóga különféle típusait, és az Istenhez vezető utat.
Bhagaván
Úr; Isten; tisztelt személy; tiszteletreméltó; a szerencsés; a hatalmas;
Bhágavata
Isten követője; az egyik fő Purána neve
Bhadzsana
dicsőítő ének
Bhakta
hívő
Bhakti
szeretetteljes odaadás
Bhakti-jóga
az áhítatos odaadás jógája; az Istennel való egységhez vezető út
Bhautika
anyagból létrejött; durva-anyagi elemekből álló
Bháva
létállapot; létezés; érzelem; érzés, állásfoglalás
Bhaja
félelem; rettegés
Bhíma
„a rettenetes”; félelemkeltő
1. Az öt Pándava fivér közül a második, korának legnagyobb harcosa.
Bhóga
élvezet; gyönyör; élmény
1. A világ érzékeken keresztüli élvezése. Világi élmény.
Bhúh
a föld; az anyagi világ
Bhúta
elem; durva-anyagi, elemi alkotórész
Bhuvah
a középső világ; a keletkezés világa
Bídzsa
mag; csepp; magra vonatkozó
Bindu
pont; csepp; félhold
Bódhiszattva
megvilágosodásra törekvő lény; olyan ember, aki magáévá tette a tudás lényegét; „megvilágosodott”.
Brahmá
a világegyetem teremtője, a Brahmából, Visnuból, és Rudrából álló indiai istenháromság egyike tagja;
Brahmacsarja
viselkedési szabály; a mértéktelenségtől való tartózkodás; szüzesség
Brahma-muhúrta
„Brahman pillanata vagy órája”; szent kora hajnali időszak
1. A hajnali 3: 00 - 6: 00-ig tartó időszakot tekintik a legmegfelelőbbnek meditáció és imádkozás céljára.
Brahman
a végső Valóság; a világegyetem alapja; az Abszolút; az Isteni; „dicsőséges”
Bráhmana
Tiszta, szellemi és intellektuális lény, aki megértette a Valóságot (Brahman), a spiritualitást ápolja magában, és másoknak is segít a Valóság megértésében; a papi kaszt tagja, a Védák szartartási szövegei.
Buddhi
intellektus; a megkülönböztető tudatfunkció
Csaitanja
Tudat; intelligencia; szellem; tudatosság; Tiszta Tudat
Csakra
„kerék vagy kör”; központ; korong; plexus [idegközpont]; testközpontok
Csaksuh
szem; látóérzék
Csandra
Hold
Csit
szellem; tudatosság;
Csitta
tudatosság; tudat; gondolat; tudatos észlelés
Csitta-vritti-niródha
a tudat módosulásainak megszüntetése
1. A jóga iskola szerint az élet célja. Patandzsáli Jóga Szútráinak második aforizmája (szútra).
Darsana
„látás”; filozófiai iskola
1. Egy tisztelt ember, szent ábrázolás, vagy szent hely jelenlétében lenni vagy látni azt. Egyszerre utal arra, hogy az ember „lát” és őt is „látják”.
2. Álláspont, vagy gondolatrendszer. A különféle filozófiai iskolákat darsanáknak nevezik.
Dászah
szolga
Déha
a fizikai test; forma; alak; személy
Déva
„ragyogó”„; ragyogó [lény]; isten(ek); mennyei lény; fényhozó; hajlék; szféra
Dévanágarí
„isteni város”; a szanszkrit [nyelv lejegyzésére használt] írásrendszer
Dévajána
az „istenek útja vagy ösvénye”„
Dháraná
összpontosítás; támogatás; egy pontra összpontosítás; „tartani, elviselni”; emlékezetben tartani
1. A jógagyakorlatok hatodik tagja.
Dharma
igazságosság; erény; vallási kötelesség; vallás; törvény; az élet célja
Dhátu
gyök, tő (nyelvtanban); a hat érzékszerv, a hat érzéktárgy, és a hat érzéktudat; elem; eredeti elem; mag; alkotóelem
1. A szánkhja szerint hat elem létezik: föld, levegő, tűz, víz, éter, és csétana (tudat; nevezik purusának is.)
2. Az Ájur Véda szerint a test három összetevője: szél (váta), epe (pitta), és a nyálka (kapha).
Dhíra
rendületlen; erős
Díksá
beavatás; felszentelés; az Önmegvalósításhoz vezető, a nem-tudást vagy a köteléket elpusztító folyamat;
Divja csaksuh
isteni szem; a mennyei szem; tudás
Dósa
hiba; tökéletlenség; fogyatékosság; hiányosság
1. A test három testnedvének rendellenes viselkedése
2. A jógában öt hibát különböztetnek meg: nemi vágy (káma), düh (kródha), mohóság (lóbha), káprázat (móha), irigység (mátszarja).
Drastá
az összes tárgyat érzékelő tiszta tudat; látó; purusa
Duhkha
fájdalom; szenvedés; bánat; szomorúság; boldogtalanság;
Durgá
„a Felfoghatatlan”; „ő, akit nehéz elérni”; „legyőzni nehéz”; az Istennő
1. Az egyetemes Anya egyik neve.
Dvaita
kettős; kettősség; dualizmus
Dvésa
antipátia; gyűlölet; ellenszenv
1. A szánkhja/jóga szerint a téves ismeret öt típusának egyike
Éka
egy; egyedi; Valóság
Gándharva
mennyei zenész
Ganésa
Siva és Párvatí elefántfejű fia; az akadályok elhárítója; a seregek ura; a bölcsesség ura; a kezdetek ura
Gájatrí
„himnikus”; védikus mantra; védikus huszonnégy szótagos versmérték
1. A mantra látója a bölcs Visvámitra. Ezt tartják a Védák legszentebb mantrájának: Om bhúr bhuvah szuvah tat szavitur varénijam bhargo dévaszja dhímahi dhijó jó nah pracsódaját:
Góvinda
„tehénpásztor” ; a Védák Ismerője
1. Krisna egyik díszítő jelzője. A beszéd mestere. A föld támogatója. Ő, aki megmenti a földet a pokoltól.
Granthi
Csomó
1. A központi [energia] csatornában az a három pont, ahol az idá, a pingalá, és a szusumná nádík összefutnak, és csomót formálnak. Ezek: a múládhára csakrában található brahma granthi, az anahata csakrában található visnu granthi; és az ágjá csakrában található Rudra granthi. Amikor az isteni energia (Kundaliní) felébred, ezeken a csomókon halad keresztül miközben felemelkedik az ezerszirmú lótuszhoz (szahaszrára).
Grihasztha
Háztartó
1. Az indiai társadalmi rend második szintje.
Guna
minőség; attribútum; jellegzetesség; kiválóság; kötél; alkotóelem; kiegészítő; alak, forma
1. A természet három alapvető minősége, ez határozza meg a teremtmények belső jellemvonásait. Ezek: szattva – tisztaság, fény, harmónia; radzsasz – tevékenység; szenvedély; és tamasz – tompaság; tehetetlenség, és nem-tudás.
Guru
tanító; nevelő; kiváló; „nehéz”; súlyos; tiszteletreméltó
1. Szellemi mester (férfi és nő is lehet), aki elérte az Önvalóval/Istennel való egységet, aki elindítja tanítványait, híveit a szellemi úton, és elvezeti őket a megszabaduláshoz.
2. Olyan ember, aki eltávolítja a nem-tudás sötétségét. Egy gurunak egyszerre kell a Valóság mintaképének és hirdetőjének lennie. Sankara meghatározása szerint a guru olyan ember, aki szilárdan meg van róla győződve, hogy ő a legmagasabb rendű tudatosság, olyan ember, akinek tiszta és nyugodt a tudata, aki felismerte az Abszolúttal (Brahman) való azonosságát.
Gurukula
„a tanító iskolája”, vagy „a tanító hajléka”
Guru-parampará
tanítói láncolat; tanítói rend; tanítók egymásutániságának megszakítatlan láncolata
Hamsza
hattyú; „Én vagyok ő”
Hari
„az eltávolító”; „sárgászöld ember”; „ő, aki homokszínű”; Visnu neve
Hatha-jóga
testgyakorlatok, vagy testhelyzetek; „nap-hold egyesülés” (a hath igető = „elnyomni, leigázni”) 1. Jógikus gyakorlat, amelyben a [Brahmannal való egyesülés] (szamádhi) állapotát a prána és az apána (a be-és kiáramló lélegzet) egyesítésével érik el. Különféle testi és szellemi gyakorlatokat végeznek a 72000 nádí megtisztítása és a prána egyenletes áramlásának biztosítása érdekében.
Himszá
bántalom; erőszak
Hiranjagarbha
„aranytojás”; aranycsíra; az önvaló kozmikus formája; kozmikus anyaméh; a finom-anyagi világegyetem teremtője; Az aranytojásból született Isten, a Teremtő (szaguna Brahman) egyik neve. Ez a tojás abból a magból fejlődött, ki, amelyet az önmagától létező Brahman helyezett el az őseredeti vizekben a teremtés hajnalán. A mag egy aranytojás alakját öltötte magára, amelyből Brahman Brahmáként, a teremtőként született meg. Ezen kívül jelenti a finom-anyagi test burkolta lelket is. Különféle szinonimái – mahat, virát, Ísvara, szaguna Brahman.
Iccshá-sakti
a vágy ereje; az akarat ereje; Saktinak az isteni akarat aspektusában való megnyilvánulása
Idá
a gerincoszlop jobb oldalában futó lelki ideg vagy csatorna
Indra
hatalmas; erős
1. A védikus mennyek királya. A mennydörgés, a villámlás és az eső istene. Az erővel azonosított Istenség. A légkör és az ég, valamint az eső istene, aki a védikus mitológiában a középső világ istenségein uralkodik, harcol a sötétség erőivel, a démonokkal, és villámcsapásaival győzedelmeskedik felettük.
Indrija
érzékszerv; „Indrához tartozó”
Ísa
Úr; úr; uralkodó
Ista-dévatá
az ember választott istensége; oltalmazó istenség
1. Az istenségnek az egyén által előnyben részesített, meghatározott aspektusa, az Istenség kiválasztott képviselője.
Ísvara
Úr; a Nagy Isten
1. A formával bíró Isteni (szaguna-brahman).
Ísvara-pranidhána
Az Istennek való teljes önátadás szellemének gyakorlása mindenben, amit az ember tesz.
Itihásza
„így beszélik”„; történet; a Rámájana és a Mahábhárata eposzok megjelölésére használt terminus
Jagja
áldozat; áldozati szertartás
Jama
tartózkodások; önfegyelem; korlátozások
Jantra
„korlátozni”; „kényszeríteni”; misztikus ábra
1. Geometrikus ábrák melyek célja a lelki erők oly módon való irányítása, hogy egy mintára összpontosítja őket, amit (a mintát) a hívő vizualizációs ereje alkot meg újra.
Jóga
„egyesülés”; járom, iga; folyamat, út, vagy gyakorlat, amely az Istenivel, vagy az Önvalóval való egységhez vezet
Jóganidrá
jógikus alvás; könnyű alvás; ébrenlét
Jógin
összekapcsolódott; kapcsolatban álló; jógát gyakorló ember
Jóginí
jógát gyakorló nő
Juga
kor, vagy korszak; eón; világkorszak
Dzsagat
a világ; kozmosz
1. Az indiai filozófiában a világ keletkezését vagy egyszerű és atomi végső valóságok sokaságára vezetik vissza (njája-vaisésika), vagy egyetlen, összetett és mindent átható szubsztanciából eredeztetik (szánkhja-jóga).
Dzsala
víz
Dzsapa
ismétlés; Isten neve, vagy egy mantra ismétlése
1. Egy mantra ismétlése. Történhet szóban, suttogva, vagy gondolatban.
Dzsíva
egyéni lélek; élet; megtestesült önvaló; élő entitás
Dzsívanmukta
életében megszabadult
Gjána
ismeret; tudás; értelem
Gjánéndrija
az ismeretek [megszerzésének] szervei; az ismeret [megszerzésének] érzékei
1. Az ismeretek [megszerzésének] szerve az öt megismerő érzékszerv. Ezek a halló- (srótra), tapintó- (tvak), látó- (csaksusz), ízlelő- (raszana) és szaglószervek (ghrána).
Kailásza
„kristálytiszta”; a Siva otthonául szolgáló hegy neve
Kaivalja
tartózkodás, távolság [valamitől]; magány; elkülönülés.
1. A szánkhja és a jóga szerint a megszabadulás állapota. Tökéletes elszakadás az anyagtól és a lélekvándorlástól.
Kála
idő; halál; végzet; fekete
Kálí
„a fekete”, az istennő félelmetes alakja
Kali-juga
a sötét korszak; a vaskor
Káma
vágy; gyönyör; érzéki vágy; szerelem
1. Az élet négy értékének egyike. Ez az élet élvezeteket nyújtó vagy lélektani értéke.
2. A szépség és a szerelem istene. A Teremtő (Brahmá) tudatából született.
Kapila
barna; a vörös
1. A szánkhja iskolát alapító bölcs, a Szánkhja-sásztra szerzője. A Nap egyik díszítő jelzője.
Karana
a legjobb ok; (indító) ok, eredet
Kárana-saríra
kauzális test
Karma
tett; rítus; cselekedet; ok és okozat; múltbeli tettek felhalmozódása; fizikai, verbális vagy gondolati tett
1. A múltbeli és mostani élet tetteinek felgyülemlett hatása.
Karméndrija
a cselekvés szervei
1. Az öt akarattal befolyásolható érzékszerv. A beszéd (vák), a fogás (páni), a mozgás (páda), az ürítés (páju), és a nemzés (upasztha) szervei.
Kévala
egység; abszolút; egyedüli; tökéletes; nem összetett
Khécsarí Mudrá
„űrjáró pecsét”
1. Haladó jógikus testhelyzet, amelyben az ember felfelé nyomja a nyelvét.
Kírtana
az Úr dicsőségét zengeni; kántálni
Klésa
szenvedés [oka]; szenvedély; szenvedés; fájdalom; tisztátalanná tevő elem
1. A test, a tudat, és a beszéd, szenvedést kiváltó tényezői.
2. Öt típusuk létezik: nem-tudás (avidjá), önzés (aszmitá), kötődés (rága), ellenszenv (dvésa), és az élethez való ragaszkodás (abhinivésa).
Kósa
hüvely, burok, finom-anyagi test;
Krijá
tett; készség; gyakorlat; járás; működés
1. A felébresztett Kundaliní által elindított durva[-anyagi] (fizikai) vagy finom (gondolati vagy érzelmi) megtisztító mozdulatok. A kriják megtisztítják a testet és az idegrendszert, hogy az útkereső képes legyen elviselni a Magasabb szintű tudatállapotokat.
Kródha
düh; haragos; dühös
Kripá
kegyelem; kegy
Krisna
fekete; Az ellenállhatatlanul vonzó. Visnu nyolcadik megtestesülése, akinek élettörténetét a Srímad Bhágavatamban és a Mahábháratában, szellemi tanításait, pedig a Bhagavad Gítában olvashatjuk.
Ksipta
nyugtalan; vándorló
1. Olyan tudatállapot, amelyben a tudatot ide-oda mozgatják a tárgyak. A radzsasz túlsúlyára utal.
Kundaliní
kígyó; életerő; a jóga egyik típusa; összetekeredett; tekervényes; csigavonalban tekeredett; „feltekeredett”
1. Az ember múládhára csakrájában összetekeredve rejlő őseredeti Sakti, vagy kozmikus energia. Ha felébred, elkezd felfelé kúszni a finom központi [energia] csatornán (szusumná), áthatol a csakrákon, és különféle, az ember egész lényének teljes megtisztulását és megifjodását eredményező jógikus folyamatokat indít el. Amikor a kundaliní belép a szahaszrárába, a fejtetőn levő szellemi központba, az egyéni önvaló egyesül az egyetemes Önvalóval, és eljut az önmegvalósítás állapotába.
Laksmíh
az Úr Visnu felesége; jószerencse; kedvező, szerencsés [volta valaminek]; sokféleség; isteni közvetítő; a bőség és jólét istennője
Lílá
játék; sport; isteni játék
Linga
„jel”; „jellegzetesség”; jelzés; forma; ok
1. A Siva teremtő erejét jelképező szent szimbólum. Kőből, fémből, vagy Agyagból készített ovális szimbólum.
2. A formátlan Valóság külső szimbóluma. Így szimbolizálják anyagi formában a formának a formátlannal való összeolvadását.
Linga-saríra
finom test
1. A szánkhja jóga szerint a lélekvándorlásban a tizenegy érzékszervből, az intellektusból, a személyiségből, és az öt elemből álló finom test vesz részt.
Lóbha
mohóság; kapzsiság
Lóka
világ; világegyetem; létsík
Mada
büszkeség; önteltség; részegség, mámor; lelkesültség; őrület
Madhjama
középső álláspont; közepes; nádí; közbenső hang
1. A hang finom-anyagi formájában, úgy ahogyan durva-anyagi megnyilvánulását megelőzően a test/pszichében létezik.
Mahá
„Nagy”; hatalmas; erős; fenséges; nemes
Mahábhárata
Bháraták Nagy eposza
1. A bölcs Vjásza által összeállított epikus költemény, amely a Kaurava és a Pándava fivéreknek egy vitatott hovatartozású királyság feletti harcát meséli el. A cselekmény kibontakozása megjeleníti az indiai világi és vallási tanokat. A Bhagavad Gítá a Mahábhárata második felében található.
Mahábhúta
az öt durva-anyagi elem
Mahákála
osztatlan idő
Maharisi
Nagy bölcs
Mahat
a Nagy; intellektus (maha-tat) Kozmikus Értelem Az őseredeti Természet (prakriti) első fejleménye. Ez az intellektus kozmikus aspektusa, az intellektussal, az egóval és tudattal együtt az egész teremtés oka.
Mahátmá
„Nagy Önvaló”; Nagy lélek
Mahávákja
Nagy Mondás
1. Az Upanisadok Nagy Mondásai.
Mahá-vrata
Nagy fogadalom
Mahésvara
Nagy Isten; transzcendens Úr
1. Az Úr Siva egyik neve.
Málá
virágfüzér; olvasó; lánc
1. Szemekből álló olvasó, melyet a rózsafüzérhez hasonlóan használnak, a mantrára való összpontosítás megkönnyítésére.
Mandala
kör; mágikus kör; bármely meghatározott istenség saját hatóköre; a Rig Véda egyik szakasza
Mandira
templom; kastély; lakóhely
Manómaja- kósa
a tudat burka; a mentális burok
Mantra
szellemi jelentőségű, erejű szent szó; himnuszok; „az, ami megmenti az elmélkedőt”
Manu
az emberiség ősapja; a Törvénykönyvek egyike
Manvantara
korszak
Márga
út; ösvény; utca
Májá
a megnyilvánulás elve; káprázat; a teremtés csodálatos ereje; rejtély; Isten ereje
Mímámszá
„„vizsgálat”; nyomozás; vita; megvitatás
1. A púrva-mímámszá, a hat filozófiai iskola (sad-darsana) egyikének rövidítése.
Móksa
megszabadulás; szellemi szabadság; az emberi élet végső célja
Mritju
halál
Múdha
elvakult; megtévesztő; elképesztett; megszállott; megzavart
Mudrá
kézmozdulat; kéztartás; pecsét; bélyeg
Mukti
megszabadulás; kiszabadulás
Múla
eredeti; elsődleges; szöveg; gyökér
Múladhara
a gerincoszlop tövénél található központ; „a gyökér helye”; a föld [elem] helye; múla = „gyökér vagy forrás” és ádhára = „támogatni”
1. A gerincoszlop tövénél található szellemi központ, itt szunnyad Kundaliní
Muni
bölcs; aszkéta; csendes ember
Múrti
megtestesülés; alak; ábrázolás; szobor
Náda
hang
Nádí
ideg; edény; az éltető levegő (prána) [szállítására szolgáló] csatorna; vezeték; csatorna; ér; ütőér
1. Az életerő 72000 csatornája a testben.
Náma
név
Námarúpa
„név és forma”
Namaszkára
üdvözlet (az imádkozás szellemében); „Fejet hajtok előtted”; a „nem-én” (hanem Te) felidézésnek aktusa; köszöntés; tiszteletadás
Nara
ember; emberi; Visnu megtestesülése
Nárada
Brahmá híres fia, Puránákban szereplő bölcs
Nárájana
„Isten az emberben”; megtestesülő istenség, minden lény hajléka.
1. Vagy a nara = víz + ajana = „nem-mozogni”-ból, azaz aki a tudatóceánon fekszik (vagy mozdulatlan); az Úr Visnu neve
2. Az emberben rejlő istenség. Megtestesülő Istenség.
Natarádzsa
„a tánc királya”; a tánc Ura; Siva egyik neve
Nidrá
alvás
Nirguna
tulajdonság nélküli; minőségektől mentes; attribútum nélküli; a formátlan
Niródha
tagadás; megsemmisítés; korlátozás
Nirvána-
megsemmisülés; tökéletesség; a Nagy Béke; „kialvás”; „lehűtés”
Niskama-karma
felajánlott cselekedet; érdek nélküli cselekedet; vágytól mentes cselekedet
Nivritti
tagadás; a tevékenységtől elforduló út; visszahúzódás; visszavonulás
Nijama
előírás; önfegyelmezés
1. A jóga gyakorlásához
Njája
logika; alaptétel; ésszerű érvelés; szabály; módszer; szillogizmus
Óm
az Ige; a pranava; az Örök
1. Az Upanisadok szerint minden szó egyetlen hang - az óm – különféle formáiból áll. Az Istenit, és Isten erejét jelképezi. A végső Valóság hang[alakban megnyilvánuló] szimbóluma.
Páda
rész; fejezet;
Padma
lótusz; az Istennő
Padmászana
„lótuszülés”
1. A legfontosabb meditációs ülőhelyzet. Az ember a földön ül egyenes háttal, úgy, hogy a jobb lábfejét a bal combja fölé, a bal lábfejét, pedig a jobb combja fölé helyezi. A kezek a térdízületeken nyugszanak.
Pandita
tanult ember; tudós; pandit
Pápa
bűn; vétek; gonosz
Pará
Magasabb; egyetemes; túl; legfelsőbb; transzcendens
Parabrahman
a legmagasabb rendű Létező; az Isteni, mint transzcendens; minden kettőségen túli
Para-gjána
bölcsesség; legmagasabb rendű tudás
Paramártha
a legmagasabb rendű szándék vagy cél; abszolút igazság;
Paramátman
a legfelsőbb Önvaló; Brahman; Isten; az Abszolút
Parampará
hagyomány; egyik a másik után; láncolat; leszármazás; megszakítatlan egymásutániság.
Parináma-váda
átalakulási elmélet
1. Ezen elmélet szerint az ok folyamatosan okozattá alakul át.
2. A Brahma-parináma-váda szerint a világ az Abszolút (Brahman) egyik változata, a prakriti-parináma-váda szerint a világ az őseredeti Természet (prakriti) egyik változata.
Párvatí
„a hegy leánya”; Siva felesége; Istenanya
Pasupati
az egyének Ura; Úr Siva; az állatok Ura
Pasjantí
a hang első, kiejtést megelőző aspektusa; a hang finom formájában, a megnyilvánulás kezdetén, mielőtt eljutna a tudatig; látható hang
Pátála
pokol; alvilág
Phala
gyümölcs, eredmény
Pingalá
vörösesbarna; rőt; a három fő finomideg vagy artéria
Pitr
ős; ősapa
Pitr-jána
az ősök útja
Prabhu
Úr; kiváló; hatalmas; erős; úr
Pradhána
a teremtő; őseredeti anyag; az anyagi világegyetem eredeti forrása; alap
Pradzsápati
a teremtmények ura; teremtő; a teremtés ura
Pragjá
tudás; intuitív tudás; gnózis
Prakása
ragyogó; fényes; ragyogás; megvilágosodás; Tiszta Tudatosság
Prakriti
ős-természet; őseredeti természet; (nőnemű) teremtő
Pralaja
időszakos kozmikus megsemmisülés
Prána
éltető levegő; élet lélegzet; életerő
Pránamaja-kósa
az élet-levegő burka
Pránájáma
légzésszabályozás
Prárabdha
karma a tettben; emlékeztető; felhalmozott múltbeli tettek, amelyek gyümölcsét most tapasztalja meg az ember, és amelyeket nem lehet eltörölni
Praszáda
kegyelem (a szad igető = „ülni” + a pra előtag = „elsüllyedni, kegyelem, kegy”-ből); Isten ajándéka; Istennek tett felajánlás, amelyet azután az Ő áldásával osztanak szét hívei között; világosság; nyugalom; derű
Pratisthá
durva anyag; föld
Pratjáhára
az érzékeknek az érzékek tárgyaitól való visszavonása
Pratjaksa
érzékelés
Préma
szeretet; isteni szeretet;
Prithví
a föld
Púdzsá
imádság; tisztelet; rajongás; szertartás; szertartásos imádság
Púdzsárí
a templomi imádságot végző pap
Púraka
belégzés
Purána
„ősi”; régi (a pur igető = „elémenni, megelőzni”-ből)
1. Tizennyolc – történeteket, legendákat, és himnuszokat tartalmazó - fő Purána, vagy szent könyv létezik. Témájuk a világegyetem teremtése, Isten megtestesülései, különféle istenségek tanításai valamint ősi bölcsek és királyok szellemi öröksége.
Purusa
szellem; egyéni lélek; „személy”; Isten „bennlakó” alakja; kozmikus ember
Purusártha
az emberi élet négy célja
Rága
kötődés; mohóság; szenvedély; zenében az alap-hangnem
Rádzsa
„királyi”„
Radzsasz
tevékeny, aktív; energia; szenvedély
1. A három minőség (guna) egyike.
Ráma
„kellemes”; „élvezet”; a Rámájana hőse; Visnu egyik megtestesülése
Rasza
íz; lényeg; zamat; nedv; a boldogság nektárja
Récsaka
kilégzés
Risi
látó; védikus bölcs
Rudra
Siva; Isten; vöröses; „Siva szeme” (a rud igető = „kiáltani, üvölteni”-ből)
1. Az Úr Sivára utaló terminus.
Rúpa
forma, alak; halmaz; test; anyag; látvány; szín
Sabda
szóbeli tanúságtétel; szóbeli tudás; hang; szó; szentírási tekintély
Sabda-tanmátra
finom hang (az éter finom eleme); az elemi hangok finom lényege
Szabídzsa
attribútumokkal, maggal [bíró]
Szad-darsana
a hat ortodox (ásztika) indiai filozófiai iskola
1. Ezek: njája, vaisésika, szánkhja, jóga, mímámszá, és védánta.
Szadguru
„igazi tanító”; tökéletes Mester; hiteles tanító; önmegvalósítást elért szellemi vezető
Szádhaka
aki szellemi gyakorlatokat végez; szellemi jelölt
Szádhana
erőfeszítés; szellemi gyakorlatok; eszközök, az út
Szádhu
szent ember; szent; erényes; jó; bölcs (a szádh igető = „egyenesen a célra törni”-ből); szerzetes vagy aszkéta
Szaguna
attribútumokkal [bíró]; minőségekkel [bíró]
Szahaszrára
az ezerszirmú; a hetedik finom[-anyagi] központ
1. A fejtetőn található legfelsőbb szellemi központ, vagy ezerszirmú lótusz.
Szakhjam
Barátság
1. Az érzelmek (bháva) egyike. A barátság.
Száksin
a szemtanú önvaló; az intuitív [tudat]funkció
Sakti
erő; képesség; energia; hatalom; Csiti; Kundaliní; energia; a világegyetemet kivetítő, fenntartó és elpusztító isteni kozmikus energia; Siva felesége
Saktipáta
azt nevezik így, amikor egy tanító szellemi energiát ad át egy tanítványnak; szellemi megvilágosodás; „az isteni kegyelem alászállása”
Szálókja
Isten országában élni; az Istenivel egy létsíkon lenni
Sama
nyugodtság; nyugalom; a belső érzékszervek feletti uralom;
Szamádhi
egy pontra összpontosítás; összpontosítás; feloldódás; egyesülés; nyugodt, vágy nélküli állandóság; egyesítő összpontosítás; „egyenlő tudat”
1. Mély szellemi meditáció, vagy meditatív egyesülés az Abszolúttal.
2. Tudatfeletti állapot, amelyben az intellektus teljesen feloldódik a meditáció tárgyában. 3. Kifejezhetetlen és elképzelhetetlen állapot.
Sambhú
a jótevő; szerencsés 1. A boldogság eredete vagy forrása. A boldogság adományozója. Az Úr Siva egyik neve.
Szamhitá
gyűjtemény; a Véda egyik része; himnuszok
Szampradája
hagyomány; iskola; tantétel; átadott, továbbadott előírás
Szampragjáta
a szamádhi egyik szintje – az ember itt tudatában van egy tárgynak
1. Ezen a szinten működik a tudat - egy tudástárgyra összpontosít.
Szamszára
empirikus létezés; a születés és halál körforgása; lélekvándorlás; a világ áramlása;
Szamszkára
rejtett lenyomat; eleve meglevő hajlam; felszentelés; lenyomat, veleszületett hajlam; veleszületett erő; veleszületett természet; megmaradó lenyomat;
Szamszkrita
összegyűlni; összetett ok; összetevőkből álló dolog; „tökéletesített vagy kitisztított”; tisztított.
Szankalpa
vágy, kívánság; elhatározás; akarat; elhatározás; szándék
Szánkhja
a végső tudástárgyakat számba vevő filozófiai iskola
Szannjásza
szerzetesség; lemondás
Sánta
béke; elégedettség
Szantósa
elégedettség; béke
1. Patandzsáli Rádzsa-jógája önfegyelmezéseinek (nijama) egyike.
Szaptamátriká
a hét anya
1. A hét alakban ábrázolt Istennő. E hét [alak] benne foglaltatik a „teremtés szavában”, ezeket azonosítják az összes nyelv alapját képező hét magánhangzóval
Szaraszvatí
„a folyamból való [nő]”; Brahmá felesége - a beszédet, a tudást és a művészeteket uralja; a tudás istennője
Saríra
test; „az, ami elpusztul”; burok
Szárúpja
Istennel egyező formát elnyerni
Sásztra
szentírás; tanítás; tantétel; értekezés
Szat
létezés; valóság; lét
Szat-aszat
valódi-valótlan; létező-nem-létező
Szatszanga
szent társaság; a jóval való kapcsolat
Szattva
tiszta; állandó; jóság; megvilágosító; eleven, élénk, lendületes; öröm; boldogság
1. A három minőség (guna) egyike.
Szatja
igazság
Saucsa
tisztaság
Sésa
későbbre halasztott rész; tartozék; függő; a végtelen; vég nélküli
Széva
szolgálat; önzetlen szolgálat; a nem-cselekvés hozzáállással, a munka gyümölcséhez való ragaszkodás nélkül elvégzett munka
Sziddha
teljes; tökéletes; kiváló; mester
Sziddhánta
a végső nézőpont; a határozott következtetés
Sziddhászana
„a tökéletes testhelyzet”
1. Meditációs testhelyzet, amelyben az ember az egyik sarkát a végbélnyílásához, a másikat a nemi szerv gyökeréhez helyezi, úgy, hogy a bokaízületek érintsék egymást.
Sziddhi
erők; sikerformák; eredmény; mantra-ismétlés, meditáció, és más jógikus gyakorlatok révén megszerzett természetfeletti erők
Siksá
tanítás; hangtan
Sisja
tanítvány; tanuló
Szítá
„barázda”; Ráma felesége és Dzsanaka leánya; a Rámájana hősnője
Siva
szerencsés; a Végső Valóság; Úr
Szmaranam
emlékezés (az Úrra)
Szmriti
emlékezet; visszaemlékezés; „az, amire visszaemlékeznek”;
Szóma
a védikus áldozatok során használt kábító hatású ital; a halhatatlanság nektárja
Sraddhá
hit
Sravana
hallás; tanulmányozás
Sruti
ami hallott; kinyilatkoztatott szentírás; közvetlen állítás, kijelentés; Véda
Sztéja
lopás
Szthúla
durva-anyagi
Szthúla-saríra
durva-anyagi test; fizikai test
Suddha
tiszta
Súnjatá
üresség; űr
Szúrja
nap
Szusumná
a központi finom-anyagi ideg; a fő ideg
Szútra
aforizma; „szál”
1. Nagyon tömör és titokzatos kijelentés, amelynek megértése szövegmagyarázatot, vagy kommentárt (bhásja) igényel.
Szvadharma
az ember saját természetes kötelessége
1. Ez az embernek a természete, az osztálya, társadalmi helyzete, rejtett hajlamai, a hely és idő megkövetelte kötelezettségei.
Szvádhjája
tanulmányozás; szentírások tanulmányozása; „ön-elemzés”
Szváhá
könyörgés az isteneknek (déva) szóló felajánlások során; „felajánlott”
1. Az áldozati tűzbe vetett áldozatok felajánlása során használt mantra.
Szvámi
„úr”; tulajdonos; szellemi tanító; tanító; szellemi vezető
Szvarlóka
Menny
1. A fény és boldogság világa.
Szvarúpa
természetes forma; tényleges vagy lényegi természet; lényeg
Szvajambhú
önmaga létrehozta; önmagától létező; a legfelsőbb Létező neve
Tádászana
„hely-testhelyzet”
1. Álló helyzet - az ember szilárdan és egyenesen áll, mint egy cövek.
Taidzsasza
az álom-önvaló; az éltető önvaló; az „izzó” 1. A képzelődő önvaló egyéni finom-anyagi testben, álmodás közben.
Tamasz
sötétség; tehetetlenség; tompaság; lusta; a nyugalom állapota; az, ami ellenáll a tevékenységnek
Tanmátra
a tűz elemek finom lényege; a tiszta elemek; az elemi lényeg
Tantra
szabály; szertartás; szentírás; vallási értekezés; szövőszék; láncfonal
Tapasz
vezeklés; összpontosított fegyelem;
Tarka
érvelés; indoklás; logika; vita
Tat
„Az”
1. A leírhatatlan (Abszolútat) kifejező semlegesnemű névmás (Lásd tat-tvam-aszi.)
Tattva
fogalomkör; igazság; a dolgok lényege; valóság; elv; „olyanság” 1. Valaminek a lényege. Egy dolog alapvető lényege, „olyansága”.
Tat-tvam-aszi
„Az vagy te”
1. A Száma Véda Cshándógja Upanisadjában előforduló Nagy Mondás (mahávákja). Az advaita védánta szerint azt jelenti, hogy a „te”, az egyén, nem különbözik az Abszolúttól (Az).
Tédzsasz
tűz; szikra; fény; hő; ragyogás 1. Az öt elem egyike.
Tílaka
az ember homlokán, a két szemöldök közé rajzolt szent jel
Triguna
a három minőség: szattva, radzsasz, és tamasz
Trimúrti
a három forma – azaz Brahma, Visnu, és Siva; a hindu szentháromság
Trivikrama
(Visnu) három lépése; Vámana (Visnu törpe megtestesülésének) másik neve
Turíja
„a negyedik”; a transzcendens Önvaló; a Legfelsőbb Valóság; a szemtanú tudatállapot.
Tjága
otthagyás; lemondás
1. A Bhagavad Gítá a tettek gyümölcseiről való lemondást tekinti valódi lemondásnak.
Udána
az öt éltető levegő egyike; függőléges 1. A testi életfolyamatokat felfelé irányító éltető levegő.
Upadésa
beavatás; szellemi utasítás
1. A tanító (guru) bármely olyan cselekedete, a
Upanajana
beavatás; a szent zsinórral való felruházás
Upászana
meditáció; imádás; tisztelet; közel ülni;
Uttama
legfelsőbb; legmagasabb; legjobb
Uttamádhikári
védikus tudás tekintetében a legképzettek közé tartozó ember
Vács
szó; Isteni Ige; logosz; beszéd; Istennő
Vaikárika
az ego (ahankára) tiszta (szattva) aspektusa
1. A szánkhja fejlődéselmélete szerint az intellektus (buddhi) első fejleménye.
2. A hangnak általában négy szintjét különböztetik meg: legmagasabb rendű hang (pará); az ómként hallható, látható hang (pasjantí); a rendkívül finom különféle alaphangokra (mátriká) utaló középső hang (madhjama); és a megnyilvánult hang (vaikhára), a hang legdurvább, a hétköznapi beszéd során hallható szintje.
Vaikuntha
Visnu mennyországa; Visnu mennyei hajléka
Vairágja
szenvedélymentesség; elfogulatlanság; lemondás; nem-kötődés.
Vaisésika
a hat ortodox indiai filozófiai rendszer egyike
Vaisnava
Visnuhoz kapcsolódó, neki szentelt, vagy áldozott; Visnu híve
Vaisja
üzletember; kereskedő
Vaisvánara
egyetemes lény
1. Az éber-állapot önvalója.
Vámana
törpe; Visnu egyik megtestesülése
Vana
erdő; liget; berek; bozót
Vánaprasztha
erdőlakó
Varáha
vadkan; Visnu egyik megtestesülése
Varna
kaszt; ábécé; szín; kiejtett szótagok; betűk
Vászaná
rejtett hajlam; lenyomat; megszabni; önkorlátozás; eleve meglevő hajlam; vágyak
1. Az egyénhez tartozó rejtett hajlam, vagy megmaradó lenyomat. Más néven szamszkára.
Vászudéva
„egyetemes Isten”; Isten (Ísvara) egyik megnyilvánulása; Vaszudéva fia; a bennlakó azaz, a mindenben ott lakozó Isten.
Váta
levegő; szél
1. Az öt anyagi elem egyike.
2. Az Ájur Védában a testnedvek (dhátu) egyike. Minőségei szárazság, hidegség, és mozgékonyság.
Váju
levegő; élet lélegzet
Véda
ismeret; tudás; kinyilatkoztatott szentírás
Védánta
a Védák vége; Uttara-Mímámszá; a tudás vége; bölcsesség
Vibhu
mindent átható
Vidjá
tudás; meditáció; bölcsesség; éleslátás
Vigjánamaja-kósa
az intellektus burka
Vikalpa
elképzelés; mentális alkotás; absztrakció; fogalomalkotás; hallucináció; megkülönböztetés; tapasztalat
Vikára
változás; alakváltozás; módosulás; ragadósság; megnyilvánulás
Viksipta
zavart; bizonytalan; szétszórt
1. Olyan tudatállapot, amelyben a tudat bizonytalan, és figyelme egyik tárgyról a másikra vándorol.
Víná
az indiai lant
Víra
hős; hősies; erő
Virát
az Önvaló kozmikus formája, mint a durva-anyagi világ oka
Visnu
a legfelsőbb Úr; a mindent átható
1. A mindent átható legfelsőbb Valóság neve. A hindu istenháromság egyik tagja, a fenntartó Istent, a vaisnavák személyes Istenét jelenti. Megtestesült alakjában négy karral ábrázolják, melyekben kagylókürtkürtöt, diszkoszt, lótuszt, és buzogányt tart. Színe sötétkék.
Visuddhi
tisztaság; csakra
1. A hét kerék (csakra) egyike. A torokközpontban található
Vivartaváda
a látszólagos változás elmélete; a tapasztalati látszat elmélete
1. Az advaita védánta oksági elmélete, amely azt állítja, hogy a világ a nem- tudás (avidjá) által az Abszolútra (Brahman) vetített látszólagos megnyilvánulás.
Vivéka
Megkülönböztetés
1. A meghatározás szerint olyan tudatosság, amelynek segítségével az ember meg tudja különböztetni a valódit a valótlantól, az örökkévalót az átmenetitől.
Vrata
fogadalom; viselkedési szabály
Vritti
tudatforma; a tudat egyik módosulása, feladata a tárgyak megmutatása
Vjakta
nyilvánvaló; kinyilatkoztatott
Vjásza
„szervező”; „összegyűjtő”
1. Védikus bölcs, neki tulajdonítják a Védák összeállítását, őt tartják a Mahábhárata és a Puránák szerzőjének.