Hindu Istenek

Trimúrti

A Trimúrti a hinduizmusban az isteni hármasság elve, ahol Brahmá a „teremtő”, Visnu a „fenntartó”, Síva pedig a „pusztító” szubsztanciáját képviseli.

 

Mahádévi

Mahádévi hindu anyaistennő, az összes energia (Shakti) forrása.   A Mahá (nagy) jelzőt a nevéből elhagyva „Dévi” -ként is megjelenik. Dévi szószerinti jelentése ragyogó, tündöklő istennő.

Jelképesen nőnemű, de egyes írások szerint sem nem nő, sem nem férfi. Egy olyan erő, amely különböző formákban mutatkozik meg, például az öt elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) és azok kombinációja, az intelligencia, a megkülönböztető képesség (Vivéka), a lelkierő és az akarat (Iccshá-shakti) az mind az Ő megjelenési formái. Az emberiség az Ő látható formája, Ő az univerzumban lévő élet központja, s Ő hatja át életenergiájával az anyagi teremtést.

A Saivizmus szerint a Pará-sakti az Úr egyik formája. Akaratereje (Iccshá-sakti) által kívánta „Bár megsokasodnék!” Tudásának ereje (Gjána-sakti) révén találta ki a teremtéshez szükséges eszközöket. Tettereje (Krijá-sakti) révén hozta létre a világegyetemet, mely egy az Iccshá-sakti falára festett képhez hasonlítható.

A hindu felfogás alapján Mahádévi a Természet anyja, maga a Természet, az ő teste maga a teremtett világ, s ő vezényli a teremtés szimfóniáját.  Mahádévi, az Anya az Abszolút teremtő aspektusa. A Kozmikus Energia az Anyában ölt testet, őt jelképezi. Ez az energia (Kundaliní Shakti, Prána Shakti), ami az anyag összes formájának kezdeti és végső megnyilvánulása, a lélek fenntartó ereje -  lévén az energia (Shakti) és lélek (Átman) elválaszthatatlanok.

Az Isteni Anya mindenütt hármas formában jelenik meg. Fel van ruházva a három Gunával (kötőerővel), melyek a ragyogás, tisztaság (Szattva), a mozgás, szenvedély-szenvedés (Radzsasz) és tehetetlenség, tudatlanság (Tamasz).

Brahmá-shakti (Szaraszvatí), amikor Brahmával áll kapcsolatban, Visnu-shakti (Laksmí), amikor Visnuval áll kapcsolatban, és Síva-shakti (Durgá vagy Mahákáli), amikor Sívával áll kapcsolatban.

Legfőbb aspektusai: Szaraszvatí, Laksmí, Párvati (Sati, Durgá, Kálí).

--

Brahmá

Brahmá a teremtés istene a Trimúrtiban (Isteni hármasságban), és a radzsasz a mozgás kötőerejét felügyeli. A világegyetem aktív teremtőjeként megnyilvánult Abszolút Valóság. Hagyományosan négy karral és négy fejjel ábrázolják, ahol mindegyik arca a négy véda (Rig veda, Jadzsur veda, Atharva veda, Száma veda) egyikét szavalja.  Örök társa Szaraszvatí Istennő, a tudás, bölcsesség és művészetek támogatója.

 

Szaraszvatí

Szaraszvatí hindu istennő, a tudás, a tudomány és a művészetek (különösen a zene, a költészet és irodalom) támogatója. Nevének jelentése „a folyamból való nő”.  De ő a beszéd istennője (Vák Dévi) is, amin keresztül a tudás (Gjána) megnyilvánul. Imádóját intelligenciával, bölcsességgel és jó emlékezettel áldja meg. Őt tekintik a szanszkrit nyelv és írás megalkotójának és a Védák anyjának.

Szaraszvatí istennő Brahmá isten örök társa. Szaraszvatí gyönyörű istennő, kit a különböző ábrázolások hattyún vagy lótuszvirágon ülve jelenítenek meg, s gyakran láthatjuk húros hangszerén, a Vínáján játszva.

--

Visnu | Nárájana

Visnu isten a hinduizmuson belül a vaisnavizmus legfőbb istene.  Nevének többféle jelentése maradt ránk. Az első „Isten az emberben”, a megtestesülő istenség (a nara = emberiség + ajana = út, vagy járás). A második értelmezés a nára = az Önvaló/Lélek gyümölcsei + ájana = hajlék szóból – azaz, minden lény hajléka. Az anyagi teremtés fenntartója és védelmezője, aki mindent áthat, mindenbe behatol, azaz Brahman, a végső valóság.  Továbbá a nara = víz + ajana = nem-mozdulni, - azaz, aki a tudat vagy okozati óceánon fekszik; az Úr Visnu neve. Az emberben rejlő megtestesülő Istenség, a teremtmények egyetlen menedéke. Az Egyetemes Hajlék, aki a kauzális vizeket tette meg hajlékává, aki az emberi szíveket tette meg hajlékává. Mindennek a végső célja. Visnu a világ egyensúlyának fenntartása érdekében többször is testet öltött a teremtésben. Legismertebb megjelenési formái (Avatárjai) Ráma és Krisna, akikről a két legjelentősebb hindu eposz, a Rámájana és a Mahábhárata ír.

Örök társa Laksmí, a gazdagság és jószerencse istennője. Visnut többnyire kék színnel, fiatal férfiként, négy karral ábrázolják.  Egyik kezében lótuszt tart, utalva a teremtés mítoszára, másikban kagylót, ami a kozmikus rezgést jelképezi s amiből a létezés kiárad.  A harmadik kezében egy forgó korongot, hatalmas erejű csakrát, a negyedikben pedig buzogányt, a tudás és erő szimbólumát. Hátas állata Garuda, a sasmadár.

Visnu Nárájana az írásokban Szúrja Nárájanaként, Napistenként és Vászudévaként a szívben lakó istenként is megjelenik.

 

Laksmí | Srí Dévi

Ő az Úr teremtő energiájának megszemélyesítése. Örökké szabad a Szamszárától, nem érinti szenvedés. Laksmí hindu istennő, a szépség, gazdagság és jószerencse istennője, ő osztja el a szükséges javakat az emberek között.  Mahádévi egyik megjelenési formája, Visnu Isten hitvese és örök társa.   Az Úr teremtő energiája, és a világegyetem Istenanyja. A gyenge és tévelygő emberiség érdekében közbenjár Istennél. Ő a Purusakára (az emberek és istenek közti közvetítő). Laksmí Visnuval együtt többször is testet öltött az ismert világban. Amikor Visnu Rámaként jelent meg, ő volt Szítá, amikor Krisnaként jelent meg, az istennő Rádhaként öltött testet. A hagyomány szerint Laksmí jelenléte termékenységet hoz. Gyönyörű nőként, aranyszínű bőrrel, lótuszvirágon ülve ábrázolják. Másik ismert neve Srí, melynek jelentése boldogulás, jólét; dicsőség; siker. Laksmí legjelentősebb ünnepe a Dívali, a fények ünnepe.

--

Síva | Rudra | Natarádzsa

Síva isten a hinduizmuson belül a Saivizmus legfőbb istene.  Síva nevének jelentése: szerencsés, kegyes, üdvözítő, a végső valóság. A saiva iskolák szerint Síva a legfelsőbb Isten. A fogalmat a Rig Védára vezetik vissza, Síva azonos Rudrával. A mitológia szerint lakhelye a Kailásza hegy és hajfonataiból ered a Gangesz folyó.

Síva a legfőbb aszkéta és tanító, a jóga ura. Örök társa Párvati istennő.  Sívának a Trimúrtiban, (isteni hármasságban) a megsemmisülés, pusztító szerepkörét tulajdonítják, s ő felügyeli a három kötőerő közül a Tamaszt, ami a tehetetlenség, a tudatlanság kötőereje. Valójában azonban az Úr Siva öt feladatot végez: teremtés (Szristi), fenntartás (Szthiti), pusztítás (Szamhára), elrejtés (Tiródhána), és kegyelem (Anugraha). Három szemmel ábrázolják, melyek a Napot, a Holdat és a tüzet képviselik.  Hátasállata Nándi bika.  Siva Natarádzsaként a tánc ura, ki mindenek végén tomboló erejével véget vet a világnak.   Az ősi írások szerint Siva ősi lényege Rudra istenből eredeztethető. Személyes formájában tigrisbőrbe öltözött, háromágú szigonyt tartó jógiként ábrázolják, akinek nyaka és kajai köré kígyók tekerednek.

 

Párvati | Umá | Gaurí

Párvati hindu istennő Siva isten örök társa Mahádévi szelíd aspektusaként.  Párvati nevének jelentése: a hegy leánya. Apja Himaván a Himalája ura. Siva második felesége, egyben első feleségének, Szatinak a reinkarnációja is.  Síva és Párvati gyermekei: Kartikeja (más néven: Szkanda vagy Szubramanja) és Ganésa.

 

Durgá

Neve több értelmezést is kapott. Ezek közül álljon itt néhány fontosabb; „a felfoghatatlan, „ő, akit nehéz elérni, „akit legyőzni nehéz.” Durgá hindu anyaistennő, Mahádévi vad aspektusa.  Ő minden gonosz hajlam elpusztítója. Siva Isten társának tomboló, esetenként kegyetlen és ádázul oltalmazó megnyilvánulása.  A gyönyörű nőt több mint 18 fegyverrel, 10 karral ábrázolják hátasállatán a vad oroszlánon vagy a tigris társaságában. A Déví-Máhátmjamban legyőzi a bivalydémont, aki három formában jelenik meg: Mahisásura, Nisumbha, és Sumbha. Ez az alakja „válságból való megszabadítóként vagy „védelmezőként ismert. Egy egész Puránát szentelnek neki – ez a Déví-Bhágavatam. Saktinak talán legszélesebb körben tisztelt alakja.

 

Káli

Káli hindu istennő, Siva isten felesége Párvati egyik megnyilvánulási formája. Ő, aki fekete; a fekete (a teljes sötétségbe burkolódzó múlt- és jövőidőt személyesíti meg). Az átalakulás, vagyis a halál és az újjászületés képviselője. A hinduizmus szerint csak pusztulás, megsemmisülés árán jöhet létre valami új a világban, s az élet és a halál elválaszthatatlan egységet alkot. Az idő és a halál anyja. Az idő egyik megtestesülése. Ő testesíti meg az idő elemésztő hatalmát. Ezért oly jelentős személye Káli a hindu mitológiának.  A káli a kála nőnemű alakja, jelentése kijelölt idő.

 

Ganésa | Ganapati

Ganésa a hinduizmus elefántfejű, embertestű istene, az egyik legismertebb alakja a hindu panteonnak.  A legfőbb akadály (Gana) elhárító, ezért a vállalkozások isteneként is tisztelik, mert ő az, aki elhárít minden akadályt egy induló üzlet, utazás, próbálkozás elől.  Emellett a tudományok és művészetek védnöke, valamint az értelem és a bölcsesség istene. Rítusok és szertartások kezdetekor is hozzá imádkoznak. A legenda szerint ő jegyezte le a Mahábháratát.   A fő szentírások három Puránát is szentelnek Ganésénak, a Ganésa Puránát, a Mudgala Puránát és a Ganapati Atharvasirszát.

--

Krisna

A sötétkék – tehát az Úr Krisna (a fekete vagy sötétkék a végtelenség, a formátlanság színe). Az ellenállhatatlanul vonzó. Krisna a hinduizmusban Visnu isten nyolcadik megtestesülése (Avatárja), aki elbeszélte a Bhagavad-gítát, azt a művet, amit ma India bibliájaként ismerünk. Ebben Srí Krisna a Kuru-ksétrán (a Kuru-mezőn, ahol a Mahábhárata Nagy csatája zajlott) feltárja Ardzsuna előtt Isten, a világegyetem, és az Önvaló természetét, a jóga különféle típusait, és az Istenhez vezető utat.

Krisna különböző perspektívákban jelenik meg a világban, mint isteni gyermek, mint az ideális szerelmes modellje, mint isteni hős, harcos és mint a Legfelsőbb Lény.  Élettörténetét a Srímad Bhágavatamban és a Mahábháratában olvashatjuk. A vaisnava irodalom Krisnát a naphoz, míg kedvesét, Rádháránit a napfényhez hasonlítja, hiszen egyidejűleg azonosak és különböznek egymástól.

 

Rádhárání | Rádha

Rádhárání istennő Krisna isten örök szerelme és társa, a legnagyobb tiszteletnek örvendő Gópí, s a hagyomány szerint Vrindávana lankás erdejében hódoltak kedvteléseiknek.

--

Ráma | Rámacsandra

Ráma Ajodhjá legendás királya volt az ősi Indiában. A hindu tanok szerint ő Visnu hetedik avatárja. Személyében a Szanátana dharma (az örök törvény, személyes kötelességünk) nyilvánult meg. Tetteit a Rámájana foglalja össze.  Örök társa Szítá istennő.

 

Szítá

Szítá istennő Ráma isten örök társa.  Neve barázdát jelent, ami születésének körülményeiből eredeztethető. Dzsanaka király leánya; a Rámájana hősnője.

--

Agni

Agni az áldozati tűz istene, az égi istenek papja, és a teremtés pásztora. Ötféle tűz létezik: az idő tüze (Kála-agni); az éhség tüze (Ksudhá-agni); a hideg tűze (Síta-agni); a düh tüze (Kópa-agni), és a tudás tüze (Gjána-agni). Ez az ötféle tűz a lábban, a köldökben, a gyomorban, a szemben és a szívben lakozik. A hindu Srauta szertartás háromféle tüzet foglal magában: a háztartó tüzét (Gárha-patja), az áldozati tüzet (Áhavanija), és a déli tüzet (dáksina). A Srauta szertartások bemutatásához valakinek „meg kell raknia e háromféle tüzet. A Védákban Agni három állapotban jelenik meg: az égen napként, a levegőben villámlásként, a földön, pedig közönséges tűz formájában. A hagyomány szerint Agni az Isteni Akarat vagy az istenség szakrális szikrája az emberben. Máskor a tűz a papisten, Isten Nagy fényessége. Őt tartják az emberi lények és az istenek közti közvetítőnek, valamint az emberek védelmezőjének, az emberi tettek tanújának. A Védák egyik a főistene, több himnusz szól hozzá, mint bármely más istenhez.

--

Kámadéva

Szó szerint vágy, gyönyör; szerelem.  A Teremtő (Brahmá) tudatából született. Az élet négy értékének egyike, az élet élvezeteket nyújtó vagy lélektani értéke. Kámadéva a hindu mitológiában a szerelem, a szépség és a szexuális vágy istene. A védikus korban a kozmikus vágy vagy a teremtőerő megtestesülésének gondolták, olyasvalaminek, ami elsőként bontakozott ki, s létével megalapozta a teremtés további aktusait.

--

Indra

Indra mennyek királya, az istenek királya és fővezére, a mennydörgés, villámlás, az eső és a harc istene. Lakhelye a Meru-hegy. A mitológia szerint ő választotta szét az Eget és a Földet.  Az erővel azonosított Istenség. A légkör és az ég, valamint az eső istene, aki a védikus mitológiában a középső világ istenségein uralkodik, harcol a sötétség erőivel, a démonokkal, és villámcsapásaival győzedelmeskedik felettük. Hatalmas erejét az isteni italból, a Szómából (a védikus áldozatok során használt különleges ital; a halhatatlanság nektárja) nyeri.

A Rig-védában betöltött központi szerepe a hinduizmus alakulása során lassan csökkent, azzal párhuzamosan, ahogy Visnu és Siva isteni személye felemelkedett.

/ szerkesztette: Bakos Judit Eszter | Virinchi Shakti & Bakos Attila